A második világháború akkor és most


"Csak a holtak látják a háború végét" II.

2015. március 23.

Emlékül az 1939-1940-es szovjet-finn téli háborúban elesetteknek

 

Emlékül az elesetteknek és emlékeztetőül az élőknek, hogy a háború nem dicsőség, a harc nem hősiesség. Halált hoznak, fájdalmat, nyomort és pusztulást.

teli_haboru_045.jpgFinn katona egy átlőtt szovjet rohamsisakkal (kép forrása: SA-Kuva)

Figyelem! A bejegyzésben megjelenő egyes képek felkavaróak lehetnek!

18.png

Tovább

A szovjet-finn téli háború eseményei 1940. februárjában és a márciusi moszkvai békekötés

Az ádáz és kimerítő februári harcok után a márciusi moszkvai békekötéssel véget ér a téli háború

 

Az 1939. decemberi és 1940. januári előzmények

1939. decemberében Sztálin és a szovjet vezérkar várakozásai ellenére a Vörös Hadsereg nem volt képes néhány hét alatt szétverni a finn hadsereget és elfoglalni Finnországot, sőt a makacsul védekező finnek gyorsan megállítják a szovjet előretörést és jelentős veszteséget okoznak nekik. A sikertelenség miatt Sztálin 1939. december 28-án leállítja a támadó hadműveleteket amíg megoldást nem találnak a kialakult helyzet megoldására. A szovjet csapatok beássák magukat, az elszakadt, bekerített és magukra maradt egységeket pedig a finnek számolják fel egymás után. Sztálin meneszti a hadművelet kidolgozóját és irányítóját Kloment Vorosilov marsall hadügyi népbiztost és a helyére Szemjon Tyimosenko marsallt nevezi ki, aki már a háború előtt sem értett egyet Vorosilov stratégiájával és nagyobb mértékű hadianyag koncentrációt, erősebb tüzérségi előkészítést és a front szűk szakaszain a Vörös Hadsereg legerősebb alakulataival végrehajtott áttörést javasolt.

teli_haboru_008.jpgSzovjet katonák zsákmányolt finn lobogóval

Tyimosenko a négy finnországi front közül a karéliai-földszorosit jelöli ki mint elsődlegest, ahol az áttörést meg kell valósítani a Mannerheim védelmi vonalon keresztül. 1940. januárját ennek a nagyszabású támadásnak az előkészítésével tölti. A Vörös Hadsereg egységeit átszervezi, az eddig itt harcoló 7. Hadsereg mellett felállítja a 13. Hadsereget is, aminek a hadműveleti területe a földszoros keleti oldalán a Taipale és a Munasuo-mocsár közötti 16 kilométeres frontszakasz lesz. A 7. Hadsereg hadműveleti szakasza a továbbiakban a nyugati szakaszon Summa térségében lesz. A hadosztályokat pihenteti és feltölti, hatalmas mennyiségű fegyverzetet és hadianyagot kapnak utánpótlásként. Egy hónap alatt a korább a földszoroson harcoló 10 hadosztály mellé további 16 érkezik, valamint hét harckocsi dandár, amik összlétszáma így január végére eléri a 600.000 főt, amivel szemben nyolc finn hadosztály 150.000 katonája áll védelemben.

Tovább

A finn horogkereszt

A horogkereszt alkalmazása és története a finn haderőnél

 

A szvasztika vagy horogkereszt egyike a legősibb szimbólumoknak. Az ókortól kezdve számos népcsoport, kultúra, vallás használta és használja a mai napig is, konkrét jelentése és ábrázolási formája is ezektől függ. Szimbolizálhatja a szerencsét, a Napot, a négy fejű és négy karú indiai teremtő istent Brahmát, valamint az élet és a halál körforgását a szanszárát. Vallási vagy díszítő motívumként már az ókorban használták többek között a görögök, a kelták és az etruszkok is. Keleten a vallásoknak, a hinduizmusnak, a buddhizmusnak és a dzsainizmusnak köszönhetően terjedt el. A hinduizmusban például a legszentebb nem szótagot ábrázoló jelkép a jobbra tört szárú szvasztika, ami a négy életcélt és a szerencsét jelenti, míg a balra tört szárú a szerencsétlenséget és a romlást. Általánosságban pozitív jelentést hordoz, a szanszkrit szvasztika szó jelentése is szerencsés/kedvező dolog/jel.

svastika_finnland_001.pngA finn repülőgépek felségjelzése 1918-tól 1944-ig

A modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások teszik ismertté, és az 1880-1920-as években mint a jó szerencse szimbóluma terjed el. A korai pilóták is szívesen használják pozitív jelentése miatt. Finnország ekkor még az Orosz Birodalom része mint Finn Nagyhercegség. Az 1917-es bolsevik forradalom keltette zűrzavart kihasználva a finn szenátus 1917. december 6-án viszont kikiáltja az ország függetlenségét, ami után a baloldali punaisetek "vörösök" és a polgári valkoisetek "fehérek" közötti rövid, 1918. január 27-től május 15-ig zajló polgárháború tör ki, ami végül a "fehérek" győzelmével zárul.. A "vörös" haderőt az új orosz bolsevik vezetés támogatja és rendelkeznek néhány repülőgéppel is, amiket orosz pilóták repülnek. A "fehérek" a svédektől kérnek katonai segítséget, de elutasítják kérésüket. Svéd magánszemélyek viszont támogatják őket, többek között Eric von Rosen gróf, aki egy Thulin Typ D vadászrepülőgépet adományoz nekik, ami 1918. március 6-án érkezik meg Finnországba. A repülőgép egy másik adomány gép után a "fehérek" második repülőgépe lesz, valamint az új finn légierő első harci repülőgépe. A báró a repülőgépre felfesti saját jó szerencse szimbólumát egy kék horogkeresztet, ami hivatalosan 1918. március 18-án lesz a finn repülőgépek felségjelzése.

Tovább

A finn légierő a szovjet-finn téli háborúban - 2.

Harcirepülők kék horogkereszttel - 2.rész

 

Finn bombázók, felderítő és szállító repülőgépek az 1939-1940-es téli háborúban

 

Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor a finn légierő mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ezzel szemben a szovjet légierő több mint 2.500 repülőgépet vet be a finn katonai és civil célpontok ellen. A maroknyi finn pilóta és külföldi önkéntes elszántan küzd a hatalmas túlerővel szemben és bár szép sikereket érnek el, de nem lehetséges a mennyiségi fölényben lévő szovjet légierő fölé kerekedniük. A háború kitörésekor csak kevés modernnek tekinthető típussal rendelkezik a finn légierő, ezért a háború során a licenszben gyártott repülőgépek gyártásával és a külföldi beszerzésekkel próbálják fenntartani és erősíteni légierőjüket, valamint pótolni a veszteségeket. Mindezek ellenére a háború végére a finn légierő - akárcsak a többi haderőnem is - kimerül, és elveszti harcigépeinek több mint felét.

fokker_c_x_002.jpgFinn Fokker C.X könnyűbombázó

Bristol Bleinheim Mk. I és Mk. IV

A finn légierő 1936-ban 18 db Bristol Bleinheim Mk. I bombázót rendel Angliából, majd 1938-ban a típus gyártási licenszét is megszerzik. A brit könnyűbombázó fejlesztését még 1933-ban kezdi meg a Bristol repülőgépgyár. 1934-ben az erősen németbarát Lord Rothermere versenyt hirdet a brit repülőgépgyáraknak egy olyan, hat utas és két fő személyzet szállítására alkalmas repülőgép megépítésére, ami képes visszahódítani a leggyorsabb polgári repülőgép címét az akkori csúcstartó német Heinkel He 70 típustól. A Bristol is beszáll a versenybe és a fejlesztés alatt álló Type 135 típusuk alapjain 1935-re megalkotják a Type 142 típusú kétmotoros repülőgépüket. A "Britain First" nevű első példány eléri a 494 km/óra maximális sebességet, amivel túlszárnyalja a többi versenyző és a Heinkel He 70 360km/óra maximális sebességét is, és ezzel megnyeri a versenyt. A repülőgép nemcsak a vetélytársainál gyorsabb, hanem az akkori valamennyi hadrendben álló brit vadászgépnél is, ezért felkelti a brit légügyi minisztérium figyelmét is, ami ezután a B.28/35 specifikáció meghirdetésével gyakorlatilag megrendeli a repülőgép katonai változatát. A Type 142M (Military - katonai) az eredeti alsószárny-elrendezés helyett középszárny-elrendezéssel épül, valamint bombatartók és a törzs hátsó részében lövésztorony kerül kialakításra. A típus 1937-ben áll hadrendbe Bristol Blenheim Mk. I jelzéssel a brit légierőnél, de számos más ország, így Finnország is rendel a modern könnyűbombázóból.

bristol_blenheim_012.jpgAz egyik első finn Bristol Blenheim 1938-ban

Tovább

A finn légierő a szovjet-finn téli háborúban - 1.

Harcirepülők kék horogkereszttel - 1.rész

 

A finn vadászrepülő fegyvernem, ami felvette a harcot a hússzoros túlerőben lévő szovjet légierővel az 1939-1940-es téli háborúban

 

Az 1939-1940-es szovjet-finn téli háború kezdetekor a finn légierő mindössze 146 db repülőgéppel rendelkezik, amiből csak 114 db van bevethető állapotban. Ezzel szemben a szovjet légierő több mint 2.500 repülőgépet vet be a finn katonai és civil célpontok ellen. A maroknyi finn pilóta és külföldi önkéntes elszántan küzd a hatalmas túlerővel szemben és bár szép sikereket érnek el, de nem lehetséges a mennyiségi fölényben lévő szovjet légierő fölé kerekedniük. A háború kitörésekor csak kevés modernnek tekinthető típussal rendelkezik a finn légierő, ezért a háború során a licenszben gyártott repülőgépek gyártásával és a külföldi beszerzésekkel próbálják fenntartani és erősíteni légierőjüket, valamint pótolni a veszteségeket. Mindezek ellenére is a háború végére a finn légierő - akárcsak a többi haderőnem is - kimerül, és elveszti harcigépeinek több mint felét.

brewster_010.jpgAmerikai Brewster B-239 és angol Hawker Hurricane vadászgépek finn felségjelzéssel

Fokker D.XXI-3

A vadászrepülő fegyvernem gerincét 1939. november 30-án, a háború kitörésekor 41 db Fokker D.XXI-3 típusú vadászgép alkotja, ami az 1935-ben a holland Fokker repülőgépgyár által kifejlesztett típus -2 alváltozatának Finnországban licenszben gyártott változata. Az együléses repülőgép alsó szárnyelrendezésű, rögzített futóművel, 830 lóerős Bristol Mercury VIII csillagmotorral és könnyű fegyverzettel, 4 db 7,92 mm-es géppuskával rendelkezik. Legnagyobb sebessége 460 km/óra, hatótávolsága 930 kilométer, legnagyobb repülési magassága 11.350 méter, a 6.000 méteres magasságra 7 és fél perc alatt emelkedik fel.

Tovább