A második világháború akkor és most

Panzerek Lengyelországban

2014. október 16.

Német harckocsik a lengyelországi harcokban

 

A második világháború említésekor az egyik leggyakrabban felmerülő kifejezés a Panzer, vagyis a német harckocsik közkeletű elnevezése, aminek teljes formája a Panzerkampfwagen, a páncélozott harcjármű. A világ első harckocsija, az angol Mark IV tank az első világháborúban 1917. június 7-én mutatkozik be az Ypres-i csatában. Az új fegyver a kezdeti sikertelenségek után jelentős szerepet játszik az antant hatalmaknak a Német Birodalom felett aratott győzelmében.

MkIVFemale_1918.jpgA németek által zsákmányolt angol Mark IV Female tank 1918-ban

A Versailles-i békeszerződés megtiltja a német hadseregnek a harckocsik birtoklását és fejlesztését. Ennek ellenére már az 1920-as években titokban megkezdődik a német páncélosok fejlesztése. Adolf Hitler hatalomra jutása után pedig már nyíltan folyik az új típusok kifejlesztése és a fegyvernem felállítása, az újszerű, gyors, mozgó hadviselés követelményeinek megfelelően.

condor_Pz_I_01.jpgPanzerkampfwagen I Ausf.A harckocsik a spanyol polgárháborúban

Első bevetésükre a spanyol polgárháborúban kerül sor 1936-tól, a Kondor Légió keretében. Ez a konfliktus remek lehetőséget biztosít az új fegyvernem és típusok harci körülmények közötti kipróbálására. A német tervezők saját elképzeléseik alapján folytatják a fejlesztést, kiváló típusokat létrehozva, amiknek a száma egyre nő. Csehszlovákia 1939-es megszállásakor jelentős mennyiségű hadianyag, köztük modern Škoda és ČKD harckocsik kerülnek a német hadsereg birtokába, amiket hadrendbe is állítanak.

LT_vz._38_001.jpgCsehszlovák LT vz. 38 harckocsi már német harckocsizókkal

A lengyelországi hadjáratban a német hadsereg szinte az összes rendelkezésre élló, 2,400 db harckocsiját beveti, 7 páncélos hadosztályba szervezve. A hadosztályok mindegyike egy páncélos dandárral, azon belül két páncélos ezreddel rendelkezik, amiket az alábbi harckocsikkal töltenek fel.

 

Panzerkampfwagen I (Sd.Kfz. 101)

 

Az 1930-as évek elején kifejlesztett könnyű harckocsi, ami már a spanyol polgárháborúban is bevetésre került. Fegyverzete mindössze két darab MG 13 géppuska, így harckocsi elleni harcra nem alkalmas, csak gyalogság elleni és felderítési feladatokra vethető be, valamint kiképzésre. Legnagyobb páncélvastagsága 13 mm. Tömege 5,4 tonna, legénysége két főből áll, egy parancsnokból - aki egyben a fegyvereket is kezeli - és a vezetőből. Gyártását 1937-ben fejezték be, addig 1.867 példány készült el, amiből 1.493 db a forgatható toronnyal felszerelt két géppuskás változat, míg a maradék a doboz felépítményes parancsnoki változat és felépítmény nélküli kiképző harckocsi.

 

Panzerkampfwagen II (Sd.Kfz. 121)

 

A Panzerkampfwagen I harckocsit már fejlesztéskor sem tekintette a német hadvezetés a fegyvernem fő típusának. Erre a célra a Panzerkampfwagen III és a Panzerkampfwagen IV közepes harckocsikat szánta, de ezek tervezése még csak 1934-ben kezdődött meg, így szükség volt egy áthidaló típusra, amíg azok kellő mennyiségben rendelkezésre nem állnak. Ezt a célt szolgálja a Panzerkampfwagen II. Ez a 8,9 tonnás páncélos már egy 20 mm-es KwK 30 L/55 gépágyúval és egy 7,92 mm-es MG 34 géppuskával van felszerelve egy forgatható toronyban. Legnagyobb páncélvastagsága az A, B és C alváltozatoknál 14 mm, amit a D és E alváltozatoknál 30, majd az E és F alváltozatokon 35 mm-re növelnek. Személyzete három főből áll, a parancsnok/fegyverkezelőből, a töltőből és a vezetőből. Tervezését 1934-ben kezdik meg és 1936-ban már hadrendbe is állnak az első példányok. A Lengyelország elleni háború idején már közel 1.200 db szolgál belőlük a Wehrmachtban, így gyakorlatilag ez a típus a német páncélos haderő gerince a hadjáratban.

 

Panzerkampfwagen III (Sd.Kfz. 141)

 

A második világháború előtti általános vélekedés úgy tartja, hogy a harckocsikat két szerepkörben kell alkalmazni. A közepes kategóriájú, de könnyű páncélzatú és mozgékony cirkáló harckocsikat az ellenséges páncélosok elleni harcban, és a frontáttöréseknél nyitott réseken történő gyors, a front mögötti területeket célzó támadásban. Erre a szerepre szánja a német hadvezetés is a Panzerkampfwagen III harckocsit. A másik szerepkörre, a gyalogsági támogató harcra pedig a közepes kategóriájú, de nehezebb páncélzatú Panzerkampfwagen IV harckocsit. A tervek szerint ez a két típus együtt alkotná a Wehrmacht páncélos haderejének a gerincét.

A Panzerkampfwagen III típus kifejlesztését 1934-ben kezdik meg a fenti elveknek megfelelően. Az első prototípus 1937. májusában készül el. Az első négy alváltozatból (Ausführung A, B, C és D) összesen néhány 10 darabos mennyiség készül és elsősorban a különböző futóműtípusokat tesztelik velük. Ezekből néhány darab a lengyelországi harcokban is részt vesz. A végleges, az egész világháború során a Panzerkampfwagen III típusokon alkalmazott felfüggesztéssel gyártott Ausf. E alváltozat gyártását csak 1938-ban kezdik meg és 1939 októberéig - az alváltozat gyártásának befejezéséig - összesen 96 darab készül el. A lengyel hadjáratban kevesebb mint 100 db vesz részt a típusból. A páncélost 5 fős személyzet kezeli, a parancsnok, az irányzó, a töltő, a rádiós-lövész és a vezető. Kis kaliberű 3,7 cm-es, de nagy kezdősebességű KwK 36 L/46,5 harckocsiágyúját ellenséges páncélosok elleni harcra tervezik. Emelett 3 db 7,92 mm-es MG 34 géppuskával rendelkeznek. Az A, B és C altípusok legnagyobb páncélvastagsága csak 15 mm, amit a D és E altípusoknál 30 mm-re növelnek.

 

Panzerkampfwagen IV (Sd.Kfz. 161)

 

A Panzerkampfwagen IV a második világháború előtti katonai doktrínának megfelelően a gyalogság közvetlen támogatására kifejlesztett típus. Elsődleges célpontjai az erődítmények és páncélelhárító állások. Emiatt erősebb páncélzattal és nagyobb kaliberű, 7,5 cm-es, de kisebb kezdősebességű, KwK 37 L/24 harckocsiágyúval rendelkezik, mint a harckocsik elleni harcra szánt Panzerkampfwagen III cirkáló tank. A típus fejlesztését 1934-ben kezdik meg, és az első A jelű alváltozat (Ausführung A) első példányai 1936-ban készülnek el, összesen 35 darab. A következő B alváltozatból már 42 darab épül, és elsődlegesen az erősebb motorja, váltóműve valamint a megnövelt páncélvastagság különbözteti meg az Ausf. A-któl. Az Ausführung C-ket 1938-tól 1939. augusztusáig gyártják és 180 darab készül belőlük. Ez a változat még erősebb motort és páncélzatot kap.

 

Panzerkampfwagen 35(t)

 

Csehszlovákia 1939-es megszállásakor 244 db LT vz. 35 harckocsi kerül a német hadsereg birtokába, amiket hadrendbe is állítanak Panzerkampfwagen 35(t) jelöléssel, amiben a "t" a tschechisch, vagyis cseh szó rövidítése. A 3,7 cm-es harckocsiágyúval rendelkező, 35 mm-es legnagyobb páncélvastagságú harckocsira nagy szüksége van a Wehrmachtnak a Panzerkampfwagen III páncélos pótlására, mivel azokból még mindig csak kevés első szériás példány áll rendelkezésre.

 

Panzerkampfwagen 38(t)

 

A csehszlovák ČKD gyár az LT vz. 35 leváltására tervezi meg az LT vz. 38 harckocsit, amiből a csehszlovák haderő 150 db-ot rendel 1938-ban. A gyártás meg is kezdődik, de Csehszlovákia 1939-es német megszállása miatt már nem kerülhetnek befejezésre. A németek elrendelik az általuk kiválónak minősített harckocsi gyártásának a folytatását, mert nagy szükségük van rá a Panzerkampfwagen III páncélosok pótlására, amik még mindig nem állnak kellő számban rendelkezésre. A típust Panzerkampfwagen 38(t) jelöléssel állítják hadrendbe. A típus valóban kiválónak bizonyul a harcmezőn, megbízható, jól manőverezhető, alig hibásodik meg és a kor követelményeinek megfelelő 3,7 cm-es harckocsiágyúval rendelkezik. Az első elkészült példányok a lengyel hadjáratban bizonyítják is ezeket az erényeiket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://1939-1945.blog.hu/api/trackback/id/tr846747501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Győző Zakariás 2014.10.17. 19:11:03

A Kondor Légió a spanyol polgárháborúban harcoló német légierő elnevezése volt. Mivel a harckocsi nemigen tud repülni ezért nem tartozhatott az állományába.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2014.10.17. 19:14:58

@Győző Zakariás: A Kondor Légió a spanyol polgárháborúban harcoló teljes német haderő elnevezése volt, ebbe a Luftwaffe és a Heer egységei is beletartoztak. A köztudatban persze az él, hogy csak a légierőt jelentette. A légió történetéről itt lehet többet olvasni: 1939-1945.blog.hu/2014/06/06/1939_junius_6_kedd

Свобода 2014.10.17. 22:08:16

Azért a csehszlovák hadsereg rendesen odaverhetett volna a németeknek, ha legalább egy minimális szándék van bennük az ellenállásra. Ők tudják, miért nem kísérelték meg...

Blogger Géza 2014.10.17. 22:23:10

@Свобода: Mert a végeredmény ugyanaz lett volna, csak sokkal több véráldozattal. München után már stratégiailag is nagyon ki voltak szolgáltatva. Egyszerűen megfenyegették őket, hogy Prágát porig bombázzák (Varsó későbbi sorsa alapján nem volt üres fenyegetőzés). Addigra lényegében csupa ellenséges érzületű állam vette őket körbe (talán Romániát leszámítva, bár a kárpátaljai románok miatt ők is lesben álltak zsákmányszerzésre), és szárazföldön nem kaphattak segítséget egy németellenes nagyhatalomtól sem.

Свобода 2014.10.17. 23:26:42

@Blogger Géza: Lengyelország és Jugoszlávia ugyanilyen helyzetben, de lényegesen gyengébb potenciállal is az ellenállás mellett döntött. Az ellenséges érzületű államok közül pedig sem mi, sem a lengyelek nem léptek volna, ha a német hadsereg komolyabb ellenállásba ütközik. Ahhoz túl gyenge volt minden ország.

balfaszokkal sáncoló 2014.10.17. 23:26:45

@Свобода: Ez nem csak a harckocsikon múlik. A német társadalom '38-ban már sokkal militarizáltabb volt, és általánosságban sokkal jobb volt a legénységi állomány kiképzettsége is.
Ez pár évvel később a francia hadjáratban is megmutatkozott, ahol -a közvélekedéssel ellentétben- közel sem volt olyan nagy német páncélosfölény.

balfaszokkal sáncoló 2014.10.17. 23:40:23

@Свобода: A konvencionális háborút a lengyelek és a jugók is elvesztették, és ezután kezdtek partizántevékenységbe, akárcsak a franciák. De ezeket az akciókat már nem reguláris hadseregek, hanem partizánmozgalmak hajtották végre.
Nem tudom hogy Csehország területén milyen volt a partizántevékenység, de a Heydrich protektor elleni merényletet Angliából átdobott ügynökök hajtották végre..

Свобода 2014.10.18. 08:38:36

@balfaszokkal sáncoló: Nem állítom, hogy a csehek nyertek volna, mert a fölény tényleg a német oldalon volt. De ilyen erős hadsereggel meg sem kísérelni az ellenállást több mint különös. Még úgy is, ha tényleg igaz, amit pár éve egy brünni professzortól hallottam. Miszerint a fehér-hegyi csatában a cseh néplélek olyan csapást szenvedett, hogy azóta bármilyen ellenség is jöjjön, ők csak annyira képesek, hogy jól megadják magukat. A harci szellem rég kiveszett belőlük.

A cseh partizántevékenység durván fogalmazva kimerült a Heydrich-merényletben... Harcoló csehek szinte csak az Angliába vagy a Szovjetunióba emigráltak között voltak...

vaki78 2014.10.18. 08:38:52

Az nem baj, hogy a Pz III-ról nincs kép? A Pz III szócikk felett egy II-es képe van, alatta meg egy IV-esé. A III-asnak 6 futógörgős a lánctalpa, a IV-esé viszont 8, mint ahogyan az a képen is látszik.
Szerintem a csehek a nyugati hatalmak passzivitása miatt hódoltak be, ha a lengyelekéhez hasonló "garanciákat"(elvégre a lengyeleknek se segített senki) kapnak, akkor korábban jött volna a háború.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2014.10.18. 08:47:07

@vaki78: De van. A galériában a lengyelországi harcokban részt vett Panzer III-akról van kép. A korai B, C és D alváltozatoknak 8 futógörgője volt, típusonként eltérő laprugós felfüggesztéssel. Ezek mind méretükben, mind a laprugó rendszerekben eltértek a Panzer IV futóművétől. Az A alváltozatnak 5 nagyméretű futógörgője volt. Ezeken a típusokon még csak kísérleteztek a felfüggesztés típusokkal. A jól ismert és a háború hátralévő részében használt 6 futógörgős kialakítás csak az E altípustól volt alkalmazva.

vaki78 2014.10.18. 13:01:01

@Panzerstellung: köszönöm, utánanéztem a wikin és valóban... Sajna én csak a későbbi 6 görgős változatot ismertem eddig. Érdekes, hogy ennyit kísérletezgettek, szerintem hasznosabb lett volna egyfajta futóművet gyártani a Pz III-IV-hez, elvégre a IVF2ig nagyjából ugyanannyi volt a tömegük. Illetve az még érdekesebb, hogy milyen sokáig gyártották a III-asokat, holott elég hamar elavultak.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2014.10.18. 13:37:51

Próbálkoztak is az egységesítéssel, mint ahogy később is pl. a Panther II és Tiger II, vagy az E széria esetén is.
Viszont a háború elején még nem tudták, hogy melyik fog beválni. A Panzer III torziós rugós felfüggesztése egy teljesen új technológia volt és ráadásul Ferdinand Porsche tervezte, aki Hitler egyik kedvenc tervezője volt, így elég jó hátszele volt. Persze a két tervezőiroda (Panzer III - Krupp, Panzer IV - Daimler-Benz) is a saját megoldását favorizálta és nem szívesen mondott volna le róla már csak presztízs miatt sem. Később meg már a kész gyártósorok, logisztika átalakítása tette lehetetlenné, mert nagyobb szükség volt a keleti fronton a páncélosokra mintsem meg tudták volna várni az átállással járó termeléskiesést. Egy kísérletet azért még tettek rá egy átlapolt futógörgős, torziós rugós felfüggesztésű futóművel, amivel néhány Panzer III-at le is gyártottak. A háború második felében meg már a Panther, Tiger I és Tiger II gyártása lett a preferencia és nem a régebbi típusok egységesítése.

A Panzer III-ról a németek se tudták, hogy már elavult amíg szembe nem találkoztak a T-34-el és a KV-1-el. :) Ezért gyártották, utána persze már drasztikusan csökkent a gyártásuk és inkább a StuG III-akhoz használták fel az alvázakat.

bz249 2014.10.19. 22:39:26

@vaki78: "Szerintem a csehek a nyugati hatalmak passzivitása miatt hódoltak be, ha a lengyelekéhez hasonló "garanciákat"(elvégre a lengyeleknek se segített senki) kapnak, akkor korábban jött volna a háború."

A lengyelek pontosan annyi segítséget kaptak, amennyi azalatt az idö alatt elvárható volt (nagyjából egy hét alatt összeomlott a szervezett lengyel ellenállás). Szeptember 3-4 a nyugati szövetségesek hadat üzennek, az angolok elkezdik a légi és tengeri müveleteket a németek ellen. A franciák gyorsan összeszednek egy ellátmányt szállító konvojt, ami elindul Románia felé. A franciák mozgósítanak (lényegesen balfaszabbul, mint ahogy elöre sejtették) és megkezdik a Saar-offenzíva nevü bohózatot (azzal a felszereléssel, emberanyaggal és tervekkel, amik nekik voltak kb. ez volt várható a háború második hetében). Viszont mire úgy általában komolyabban léphetnének valamit, addigra a németek már Varsót ostromolják és elég jól látszik, hogy nyugaton semmi olyat nem lehet tenni, ami a német terveket a legcsekélyebb mértékben is fenyegetné.

Senki nem volt felkészülve arra, hogy a Wehrmacht ennyire fölényesen kiüti az egyébként erösnek tartott lengyel hadsereget (amit ugye 1940-ben megismételt Franciaországban is, márpedig ott aztán végképp nem lehet arra gondolni, hogy direkt kicsesztek magukkal). 1939-41-ben egyszerüen más ligában játszottak a németek.

eMM2 2014.11.03. 08:39:00

Azért a Lengyeleknek a végső rúgást az őket hátbatámadó Szovjetunió adta meg.Na onnantól nem volt már igazán Lengyel ellenállás,csak menekülni lehetett vagy irány Katyn.