A második világháború akkor és most

A HMT Dunera, a pokol hajója

2015. július 10.

57 nap a tengeri pokolban

 

1940. július 10-én indul útjára Liverpoolból a HMT Dunera csapatszállító hajó, fedélzetén 2.542 "ellenséges idegennek" nyilvánított személlyel, 309 brit katona őrizete alatt. A Sydneybe tartó 57 napos hajóút később a brit hadsereg egyik legszégyenletesebb eseményeként vonul be a történelembe.

hmt_dunera_002.jpgA Dunera 1937-ben

A HMT Dunera személyszállító hajónak épül 1937-ben Glasgowban és 1937. augusztus 25-én áll szolgálatba a British India Steam Navigation Company hajózási társaságnál. A 157 méter hosszú, 19 méter széles és 7 méteres merülésű hajó civil kialakításban 1.157 utas szállítására alkalmas 104 első-, 100 másod- és 164 harmadosztályú kabinjában. A második világháború kitörése után iskola- és csapatszállító hajónak sorozzák be. Ebben a minőségében 3.819 tonna rakomány vagy 1.600 fő szállítására alkalmas.

Franciaország és a németalföldi államok német lerohanása és az 1940. június 25-i francia kapituláció után az angolok tudják, hogy ők lesznek a következő áldozat. Számos előkészületet tesznek a várt német invázióra való felkészülés jegyében. Kiemelt kockázatot jelentenek ekkor a Nagy-Britanniában élő német és osztrák származású személyek is, akik közül bárki lehet kém, diverzáns, vagy csak náci szimpatizáns, ezért megkezdik ezeknek az embereknek az összegyűjtését és ellenőrzését. A cél az, hogy kiszűrjék a kockázatos egyéneket, akiket milyenségüktől függően internálnak, táborokba zárnak, vagy hadbíróság elé állítanak. A feladat nem egyszerű, sok a német betelepült, az osztrák és német származású zsidó menekült és kevés az idő az alapos vizsgálatokhoz. Ez és a nagyfokú rettegés a németektől vezet ahhoz, hogy végül több veszélytelen német származású személyt sorolnak be az "ellenséges idegen" kategóriába, mint a tényleg kockázatot, veszélyt jelentőeket.

be_cafeful_what_you_say.jpgA német kémekre figyelmeztető brit plakát
"Nem tudhatod ki van a vonalban! Vigyázz mit mondasz!"

1940. július 10-én 2.542, "ellenséges idegennek" minősített személyt szállítanak fel a HMT Dunera fedélzetére, hogy a távoli Ausztráliába szállítsák őket, ahol elég távol lesznek az európai történésektől ahhoz, hogy semmi bajt ne tudjanak okozni Nagy-Britanniában. A foglyok között 251 német és 200 olasz, a már addigi harcok során hadifogságba esett katona, 2.036, 16 és 60 év közötti, többségében a nácik elől elmenekült zsidó származású német állampolgár és csak 55 tényleg igazoltan náci-szimpatizáns német található. A németekkel és olaszokkal nem közlik a hajó úticélját. Az őrséget 309 tapasztalatlan brit katona adja 7 tiszt és altiszt vezetése alatt. A hajó teljes legénységével együtt az induláskor a fedélzeten lévők összlétszáma így már közel a kétszerese az 1.600 fős teljes kapacitásnak.

A zsúfoltság, valamint a tapasztalatlanságukat és félelmüket agresszióval kompenzáló őrök miatt a foglyokra szörnyű út vár. Fekvőhely nem jut mindenkinek, a függőágyak mind foglaltak, sokaknak végig a padlón vagy az asztalokon kell aludniuk. Tisztálkodásra és takarításra alig van lehetőség. 20 emberre jut egy szappan, 10-re pedig egy törölköző. Friss vizet csak heti két, vagy három alkalommal kapnak, a borotvákat pedig már az út elején elkobozzák tőlük. A csomagokat, bőröndöket az őrök elzárják a raktérben, így a váltás ruháikhoz sem jutnak hozzá a foglyok, akik között hamarosan a legkülönbözőbb bőrbetegségek kezdenek el terjedni. Illemhelyből mindössze csak 10 van, és hogy megoldják ezt a problémát a fedélzeten készítenek rögtönzött latrinákat a foglyoknak, amik miatt idővel a teljes fedélzetet szennyvíz borítja be. A higiénia teljes hiánya miatt vérhasjárvány söpör végig a foglyok között. Orvosi ellátást alig kapnak mert bár van hajókórház, de az egyáltalán nincs felszerelve.

Még az út elején 24 órával az indulás után ráadásul az U-56 tengeralattjáró is megtámadja a hajót. Az első torpedó telibe találja, de szerencséjükre nem robban fel, míg a második az erős hullámzás miatt átsiklik a hajó alatt.

u-56_001.jpgAz U-56 tengeralattjáró

Az őrök veréssel és puskatussal próbálják fegyelmezni az egyre elgyötörtebb és elkeseredettebb foglyokat. Egyik éjszaka az egyik a fedélzeti latrinához igyekvő foglyot egy őr bajonettel nyakon szúrja, amit szerencsésen túlél, de ezután az út végig ápolásra szorul az egyébként is szörnyű körülmények között. Az őrök és a legénység emellett ki is fosztja a foglyokat, elveszik személyes vagyontárgyaikat és még az elzárt csomagjaikat is átkutatják azok után, miközben sok számukra értéktelen dolgot egyszerűen a tengerbe dobnak.

hmt_dunera_1940_szeptember_6_001.jpgA HMT Dunera befut Sydney kikötőjébe 1940. szeptember 6-án

A német és olasz hadifoglyokat Melbourneben szállítják partra, majd a hajó végül 1940. szeptember 6-án köt ki Sydneyben. Az elsőként a hajóra lépő Alan Frost ausztrál katonaorvost megdöbbenti és mélységesen felháborítja a foglyok állapota, akik legyengülten, kimerülten, különböző betegségektől szenvedve várják szabadulásukat. Ráadásul a várt ellenséges katonák és ejtőernyősök helyett túlnyomórészt zsidó származású civileket találnak a hajón. Mindnyájukat még aznap este vonattal a Sydneytől 750 kilométerre fekvő új-dél-walesi Hay városába szállítják az ottani internáló táborokba. Útközben friss ételt, gyümölcsöt és cigarettát kapnak az ausztrál katonáktól, aminek nagyon örülnek a meggyötört emberek.

hmt_dunera_1940_szeptember_6_002.jpgA meggyötört foglyokat a vonathoz kísérik

Frost felháborodott hangú jelentést ír az esetről, aminek következményeként a hajó legénységét és az őröket hadbíróság elé állítják. Ennek eredményeként az őrök parancsnokát William Scott alezredest és egy Helliwell nevű őrmestert szigorú megrovásban részesítenek, valamint egy Bowles nevű őrmestert megfosztanak a rendfokozatától, majd 12 hónap börtönre ítélik, aminek letelte után elbocsátják a hadsereg kötelékéből.

Az eset Nagy-Britanniában is nagy visszhangot kelt, Winston Churchill "sanyarú és sajnálatos tévedésnek" nevezi. Nemcsak az utazás körülményei, hanem értelmetlensége miatt is, hiszen a zsidó menekültek Ausztráliába internálásának nem volt semmi értelme. Többek között olyan személyeket internáltak mint Hans Buchdahl elméleti fizikus, Franz Stampfl későbbi kiváló atléta edző, és Walter Freud, Sigmund Freud unokája.

Pearl Harbor 1941. december 7-i japán megtámadása után az internáltakat "barátságos idegenné" minősítik át és felajánlják, hogy szolgálhatnak az ausztrál hadsereg kötelékében, vagy visszatérhetnek Angliába. Sokan élnek a lehetőséggel és belépnek az ausztrál hadseregbe, de a visszatérők közül is sokan végül a brit hadsereg kötelékébe kerülnek, míg mások inkább a civil életet választják. Sokan maradnak közülük Ausztráliában, telepednek le és kezdenek ott új életet.

Történetükről számos könyvet írnak, az ausztrál tv még filmsorozatot is készít Dunera fiúk (Dunera Boys) címmel az esetről. A hajó foglyait szorosan összekovácsolja az átélt borzalmas út, rendszeresen találkozókat tartanak és halálukig tartják egymással a kapcsolatot.

dunera_70_evfordulo.jpgA hajó Sydneybe érkezésének 70. évfordulójára szervezett megemlékezés meghívója

A Dunera az eset után továbbra is csapatszállító hajóként szolgál, részt vesz a szicíliai partraszállásban, az 1944-es dél-franciaországi partraszállásnál pedig az amerikai 7. Hadsereg törzsét szállítja. A háború vége után magszálló csapatokat szállít Japánba. 1950-51-ben felújítják és továbbra is mint csapatszállító szolgál, majd tíz évvel későbbi újabb felújítása után mint iskolahajó. Végül 1967. novemberében bontják szét Bilbaoban.

dunera_1967_oktober.jpgA Dunera 1967-ben, utolsó útján

A bejegyzés trackback címe:

https://1939-1945.blog.hu/api/trackback/id/tr127589446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jet set 2015.07.11. 10:34:45

Drezda szőnyegbombázása sokkal szégyenletesebb.

murray 2015.07.11. 11:02:31

ja. ezek szenvedtek két hónapot, volt egy rossz hajóútjuk.
Nagyanyám meg 3 évet a náci majd a barbár orosz megszállás alatt. Nagyapám, a harc meg a fogság majd a málenkij robot után hazagyalogolt szibériából. Mire hazajött a komcsik mindenét elvették . úgyhogy no para . A MÁV-nál naponta megesik hasonló.

Alick 2015.07.11. 11:19:05

Mindenesetre a hajó legénységnek felelősségre vonása nem maradt el.

bbwd 2015.07.11. 11:39:39

általános 3. osztályban tanítják, hogy vagy jelenidő vagy múltidő (inkább múlt), de a kettőt keverni szomorú stilisztikai hiba...

Le Orme 2 2015.07.11. 11:44:52

Rossz volt nekik, de ezek mégis luxuskörülmények voltak ahhoz képest, hogy nagypapám négy évig raboskodott kényszermunkatáborban a sarkvidékhez közel Oroszországban, ahol erdei gombákat ettek, hogy éhen ne haljanak, szappanuk pedig négy évig nem volt.

mojoking77 2015.07.11. 12:00:51

@Le Orme 2: Na jah, de a nagyapad (meg az enyem, tobbek kozt) alapvetoen ellenseges katonakent volt feltuntetve, nem pedig a haboru elol menekulokent

Magna cum laudeTigeri másztesz digrii 2015.07.11. 12:14:02

Rosszindulat:Ha sima mezei németek és nem zsidók lettek volna sokan a hajón,ez akkor is szégyenletes lett volna?
Gonosz vagyok.
De lehet ez akkor is gond lett volna.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2015.07.11. 13:02:40

Mindezektől függetlenül érdekes cikk volt, és végre új bejegyzés.

HowAreYouOneAVetésün? 2015.07.11. 13:38:12

@murray: A szovjeteknek több oka volt rá. Mai ésszel el sem lehet képzelni azt a gyűlöletet ami felhalmozódott a németek és csatlósaik ellen. Sok felakaszott túsz, felperzselt falu, német közöny.

udvaros · https://udvar.wordpress.com 2015.07.11. 14:13:25

@bbwd: A fenti cikkből olyasmi derült ki, amiről korábban nem olvastam, ráadásul lektorálásra érdemesnek tartod. Ha egyszer az én írásaimat is ilyen figyelemmel olvasná valaki... sárgulok az irigységtől.

Dr_utcai_arcos 2015.07.11. 15:18:22

Nekem tegnap beszakadt a körmöm! Na, AZ szörnyű volt. (Ti ugye nagyon utáljátok a saját p̶o̶f̶á̶t̶o̶k̶a̶t̶ arcotokat a tükörben, hogy mindenre tudtok egy nagyobb tromfot? Bocs bloggazda, csak kicsit felnyomta a pumpát ez a pár kretén...)

midnight coder 2015.07.11. 15:36:18

@HowAreYouOneAVetésün?: Ahhoz képest amit Leninék műveltek ugyanott, a németek sem voltak sokkal rosszabbak.

pk1 2015.07.11. 18:05:27

Probléma van az utaslistával.
Wolf Klaphake 1935-ben emigrált Ausztráliába, és még csak nem is a Dunerával, hiszen az két évvel később épült. Bár igaz, hogy 1940-ben őt is internálták.
Hans Boschwitz más szempontból problémás. Milyen elméleti fizikus az, akiről nincs infó a neten? Mintha nem publikált volna ...
A maradék két név stimmel.

HowAreYouOneAVetésün? 2015.07.11. 22:41:50

@midnight coder: No igen, a bolsevik zsidó komisszárok nem vicceltek, amikor a rezsim a létéért küzdött az intervenciósok ellen.

petimonk 2015.07.12. 03:04:46

@pk1 elmeleti fizikus az egy vegzettseg, nem kotelezoen- sot inkabb nem, mint igen - jelenti, hogy PhD is tartozik hozza. Anelkul meg nem kellett hogy publikaljon..

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2015.07.12. 20:57:09

@bbwd: Vagy csak figyelmetlenség :) Átszerkesztettem azt a két mondatot.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2015.07.12. 21:00:14

@murray: @Le Orme 2: Minden szenvedés szenvedés, nem szabad rangsorolni. Egyiknek, semelyiknek se kellett volna megtörténnie és a jövőben se lenne szabad.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2015.07.12. 21:13:57

@pk1: Valóban, igazad van. Wolf Klaphake ugyanabba a táborba került, de valóban 1935-ben emigrált. Ezért keveredett rá a felsorolásra. Hans Boschwitz esetén pedig Hans Buchdahlról és Ulrich A. Boschwitzról van szó. Véletlenül egybemostam a két nevet. Sajnos késő volt már amikor írtam. Köszönöm, hogy szóltál, javítottam a cikkben!

eMM2 2015.07.13. 19:30:17

Igen végre új poszt!:) Különben az sem volt piskóta ahogy az amerkaiak saját állampolgárságu japánokat internálták.