A második világháború akkor és most

98 éve ért véget az első világháború

2016. november 11.

A pipacsok továbbra is vöröslenek Flandria mezőin

 

1918. november 11-én Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a Német Birodalom képviselői a franciaországi Compiègne közelében található erdőben álló vasúti kocsiban aláírták a fegyverszüneti megállapodást, ami véget vetett az akkor már négy éve tartó Nagy Háborúnak. Az egyezmény párizsi idő szerint 11 órakor - a tizenegyedik hónap tizenegyedik napjának tizenegyedik órájában - lépett érvénybe.

1918_11_11_001.jpgA fegyverszünet aláírása egy korabeli francia képeslapon.
Az asztal mögött a francia és brit delegáltak, míg velük szemben a németek.

Az első világháború gyökeresen változtatta meg az addig ismert világot és formálta át az életet. Országok, államok szűntek- és alakultak meg, szövetségek alakultak és bomlottak fel. A győztesekre öröm és jóvátétel, a vesztesekre pedig keserűség és adósság várt. De mindkét oldalt egyformán sújtotta a halottak, a sebesültek és az eltűntek hatalmas száma. A halottakat és eltűnteket már nem hozhatta vissza semmi, és sokan egy egész életre szóló test-lelki sebeket kaptak. Egy fiatal és életerős generáció milliói maradtak holtan a csatatereken.

douaumont_ossuary3.jpgKatonai temető a francia Douaumontnál, ahol a verdun-i csata áldozatainak egy része nyugszik

Legalább 37 millió főre teszik a Nagy Háború áldozatainak számát, amiből több mint 17 millió a halottak és 20 millió a sebesültek száma. A halottak közül pedig 10 millió a katonai és több mint 7 millió a civilek száma.
A háború pusztításáról, a senki földjén vívott, gyakorlatilag semmi eredményt nem hozó, mégis iszonyatos véráldozatot követelő értelmetlen csatákról az egyik legkifejezőbb mű a kanadai katonaorvos, John McCrae alezredes 1915-ben írt, Flandria mezőin (In Flanders Fields) című verse:

Flandria mezőin

Flandria mezőin pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek,
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Le az ágyúdörgésbe már alig ér le.

Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, átéltük a hajnalt és a ragyogó naplementét,
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flandria mezőin.

Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flandria mezőin.

(Nika Géza fordítása alapján)

In Flanders Fields

In Flanders Fields the poppies blow
Between the crosses, row on row,
That mark our place; and in the sky
The larks, still bravely singing, fly
Scarce heard amid the guns below.

We are the Dead. Short days ago
We lived, felt dawn, saw sunset glow,
Loved, and were loved, and now we lie
In Flanders Fields.

Take up our quarrel with the foe:
To you from failing hands we throw
The torch; be yours to hold it high.
If you break faith with us who die
We shall not sleep, though poppies grow
In Flanders Fields.

Azóta a pipacsok és a pipacs mezők a szimbólumai az első világháború esztelen vérontásának és értelmetlen pusztításának.

nature_flowers_poppy_field_041972.jpg

Emlékezzünk az áldozatokra: katonákra és civilekre egyaránt, függetlenül nemzeti, vallási és ideológiai hovatartozásuktól!

Nyugodjanak békében mind!

A bejegyzés trackback címe:

https://1939-1945.blog.hu/api/trackback/id/tr3011944289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.