A második világháború akkor és most

Az elegáns repülő erőd

2016. november 18.

A kísérleti XB-38 bombázó

 

A legendás amerikai Boeing B-17 Flying Fortress (repülő erőd) bombázókat mindenki ismeri, aki csak kicsit is foglakozott már a második világháborúval. Ez a típus volt a B-24 Liberator bombázó mellett az amerikai stratégiai bombázóerő gerince. A fejlesztését 1934-ben kezdték meg, 1935. július 28-án repült először, majd 1938-ban állt hadrendbe és végül az utolsó aktív szolgálatban álló példányait 1968-ban szerelték le a Brazil Légierőtől. Ez idő alatt 14 alváltozatából összesen 12.731 darab készült. De léteztek különleges kísérleti példányok is, amiken a tervezett fejlesztéseket tesztelték. Az egyik közülük egyben a legszebb vonalvezetésű alváltozata is lett a típusnak.

boeing_xb-17_model_299.jpgA Model 299, a B-17 bombázó prototípusa 1935-ben

Mikor 1943-ban Amerika már aktívan vesz részt az európai harccselekményekben, a 8. Légi Hadserege angliai bázisokról hajt végre légitámadásokat a Harmadik Birodalom ellen a Brit Királyi Légierővel karöltve. Ugyanennek az évnek a második felében pedig a mediterrán hadszíntéren a 15. Légi Hadserege is megkezdi működését. Félő, hogy nem lesz elegendő számú B-17 bombázó a megnövekedett hadi igények kielégítésére. Különösen a repülőgép Wright R-1820 léghűtéses csillagmotorjával kapcsolatban tartanak ellátási problémáktól az amerikaiak.

b17g_model_air_force_photo-2400x1200-616882297070.jpgB-17G bombázó Wright csillagmotorokkal

Ezért 1943-ban a Boeing repülőgépgyár és a Vega vállalat megkezdi a B-17 bombázó továbbfejlesztését. Egy B-17E példányt kísérleti jelleggel az Allison V-1710-89 V folyadékhűtéses, soros V motorjával szerelnek fel és megkezdik a gép tesztelését.

A repülőgép először 1943. május 19-én emelkedik a magasba. Jók a repülési tulajdonságai, nagyobb végsebességet érnek le vele, mint a csillagmotoros eredeti változattal, viszont probléma merül fel a kipufogó rendszerben. A hiba kijavítása után folytatják a tesztrepüléseket egészen a kilencedik alkalomig. Ekkor, 1943 június 16-án a repülés során 2. számú motor kigyullad. A tüzet a legénység nem tudja eloltani és kénytelen ejtőernyővel elhagyni a repülőgépet, ami a földbe csapódik és megsemmisül. A projektet ezután törlik, mert időközben az Allison motorokra a P-38 Lightning, a P-39 Aircobra, a P-40 Warhawk, a P-51A Mustang és a P-63 Kingcobra vadászgépek gyártásához van szükség.

A soros V motorok keskeny gondolái nagyon jól álltak az egyébként is szép repülőgépnek, ráadásul jobb teljesítményre volt képes velük, mint a csillagmotorokkal, ezért mindenképp kár, hogy nem valósult meg a projekt és hogy az egyetlen megépített példány is egy balesetben megsemmisült.

A bejegyzés trackback címe:

https://1939-1945.blog.hu/api/trackback/id/tr911971086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Crip Lee 2016.11.19. 20:01:09

Az Allison motorokat a szakirodalom timebombnak hívta mert kb. 80 repült óra után általában felrobbantak. Főleg a P-38-ban okozott problémákat. Ha jól tévedek a Mustang Rolls-Royce / Merlin motorral volt szerelve nem Allisonnal.

19391945 · http://1939-1945.blog.hu/ 2016.11.19. 20:51:05

@Crip Lee: Jól tévedsz. :) A P-51A még az Allison motorokkal volt felszerelve, de pont a hibái miatt lecserélték, és a P--51B-k és C-k már a Merlinnel voltak felszerelve, a D-k pedig a Merlin licenszben gyártott változatával.