A második világháború eseményeit, harceszközeit és résztvevőit bemutató oldal

Életkörülmények egy német U-Boot fedélzetén!

2020. május 14.

A tengeralattjárós élet nem volt fenékig tejfel..

 

Egy német U-Boot fedélzetén az életkörülmények rosszabb voltak, mint bármely más hajón a tengeren. Minden járőrözés, vagy küldetés eltarthatott néhány héttől, akár hat hónapig is. A legénység nem tudott fürödni, vagy borotválkozni, hiszen veszélyes volt hosszabb időt felszínen lenni. Egy felderítő bármikor észrevehette őket. Ugyan azt a ruhát kellett viselniük, csak egy fehérnemű és zokni cseréjével. A tartalék vizet szigorúan csak iváshoz lehetett felhasználni, és különösen probléma volt ez, ha az egyik víztartályt gázolajjal kellett feltölteni.

qsz59srahr4y.jpg
                         Egy alternatív WC megoldás "Torpedo LOS"

A "Milchkuh" azaz ahogy a katonák hívták tejelős tehén volt az a U-Boot, amelyet kifejezetten a többi tengeri U-Boot feltöltésére szereltek fel. Ez például a U571 moziból lehet ismerős, amiben szintén egy hasonló ellátó sietett, a meghibásodott 571 megjavítására. Általában egy ilyen ellátó egyébként az alap ellátmányon felül postát, és állítólag francia nők parfümös fehérneműjét is hozta (a legenda nincs megerősítve, se nem cáfolva).
screenshot_2020-05-12_type_viic_u-tanker.png
spaceout.gif
                                                    Type VIIC & U-Tanker hasonló a fejőstehénhez

 

A küldetés elején a lehető legtöbb ételt tömték be a U-Boot minden rendelkezésre álló helyére. A két illemhely egyikét sokszor teljesen feltöltötték élelmiszerrel. Azt a WC-t nem lehetett használni addig, amíg az ételt el nem fogyasztották. A sonkák, kolbászok, egyéb sóval tartósított hús készítmények,  és más különféle élelmiszerek a csövekből és a támaszokból lógtak lefelé, amik néhány nap múlva olajos ízt vettek fel.

jb04.jpg

 

A lehető legjobb ételeket hozták magukkal, friss hús, kolbászok, kenyeret, friss gyümölcsöt és zöldséget, de a hűtés hiánya miatt, az élelmiszerek nem voltak kimondottan tartósak. A táplálék ezért főleg konzervekből állt. Emelték a szója alapú bratlingpulver nevű ételt is, amelyet a U-Boot legénységének adtak ki. A dízel kipufogógáz állandó expozíciója miatt, amely az élelmiszerek körül volt, egyébként dízel "élelmiszernek” hívták.

 

A legénység amely szakemberekből és tengerészekből állt, nos ezek az emberek voltak a felelősek a berendezések üzemeltetéséért és karbantartásáért. Aztán ott voltak az általános szolgálati feladatok, például a torpedók betöltése, az őrzés a hídon és a fedélzeti fegyverek működtetése. A napokat három, 8 órás műszakban osztották, az egyiket alvásként, egyet rendszeres szolgálatként és egyet egyéb feladatok elvégzésére. A szakembereknek három négy órás műszak volt, és két 6 órás műszak volt éjszaka. Az egyik legrosszabb feladat a vihar ideje alatti az őrszolgálat volt. Az észak-atlanti durva környezet miatt jeges hullámok folyamatosan végigsöpörték a tornyot. A személyzetet csak egy biztonsági kötél biztosította.

 

 

15943311925_790a762f69_b.jpg

 

WC-re menni nem volt egyszerű feladat, csak egy WC volt, amíg a másikban tárolt élelmiszerek el nem fogytak, tehát gyakorlatilag egy WC a teljes legénységre. Akinek kicsit is érzékeny a gyomra, az át tudja érezni ezt a problémát. Az öblítő rendszer kézi szivattyúból állt, ahol a "hulladék" tartalmát minden felhasználás után kézzel szivattyúzták az óceánba. Tilos volt a WC használata az ellenség támadásakor,  mert attól tartottak, hogy a lebegő hulladék, és a zaj figyelmezteti az ellenséget a Uboat jelenlétére.

 

 

A tengeralattjárókkal töltött idő nagyon nem volt könnyű. Magánélet gyakorlatilag nem volt. A kapitánynak is csak egy privát körlet állt rendelkezésére, függönnyel elválasztva. A hónapok elmúltak, és nem voltak fák, dombok és szilárd talaj, ahova a lábát letehette volna az ember. Kivéve a U-Boot fedélzetét. Az egyetlen izgalom az volt, amikor egy ellenséges hajót vadásztak, vagy amikor magukat szórakoztatták. A legénység az idő múlásával, a kapitány engedélyével hallgatott, egy a hajón elhelyezett lemezjátszót, vagy kártyajátékot játszhatott, esetleg egyéb szórakozást találhatott. A DAS BOOT, és az eredeti sorozatból készült feldolgozásból is kiderül, hogy egy ilyen járőrözés, vagy küldetés végére nem csak fizikailag, esztétikailag, hanem szellemileg is nagyon leterhelt legénység tért vissza.

 

12390376_web1_s-sub-edh-180619.jpg

                                                                          A kapitány

 

A küldetés végére tehát a legénység hosszú szakállal, koszos egyenruhával és egyéb kellemetlen fizikai jellemzőkkel bukkant fel. Dönitz admirális egy sikeres visszatérés során amikor látta, hogy a férfiak hogyan térnek vissza küldetésből,  állítólag elismerően ezt mondta:  Tudja milyen az élet egy U-Boot fedélzetén. Akik nincsenek ott azoknak fogalmuk sincs erről. Ez valószínűleg vaskereszt nélkül is egy komoly elismerésnek számított tőle, hiszen az admirálist minden tengerész tisztelte, és elismerte.

 

 

bundesarchiv_bild_146-1976-127-06a_karl_donitz_crop.jpg

                                                                 Karl Dönitz főadmirális

                                                (1891 Német Birodalom - 1980 Aumühle NSZK)

 

 

süti beállítások módosítása