avagy, a Boys páncéltörő puska használata

A második világháború elején még számos nemzet haderejének fegyvertárában rendszeresítve voltak a páncélozott harcjárművek és harckocsik elleni gyalogsági harcra kifejlesztett páncéltörő puskák. Ezek jellemzően nagy kaliberű lövedékkel tüzelő, nagy csőhosszúságú fegyverek voltak, az első példányok gyakorlatilag a gyalogsági puskák felnagyított változatai.

Német katonák a Mauser 1918 Tankgewehr páncéltörő puskával az első világháborúban 

Eredetük az első világháborúig vezethető vissza, amikor a német haderő minden lehetséges módon megpróbálta felfegyverezni katonáit a szögesdrót akadályokon és a lövészárkokon átgázoló új brit fegyver, a tank ellen. Az első ilyen fegyver a Mauser 1918 Tankgewehr volt. Ez a 170 cm hosszú, 18,5 kg tömegű puska 13,2 mm-es páncéltörő lövedékek kilövésére volt alkalmas. Hatásos lőtávolsága 500 méter volt és 100 méteres távolságból 22 mm-es páncélt volt képes átütni.

Egy szomorú StuG III történet

A második világháborúban a keleti fronton közel négy évig folytak a kegyetlen, emberéletet és harci eszközöket sem kímélő harcok. Több millió katona és több százezer, a legkülönfélébb fajta harcjármű veszett oda ez idő alatt. A korábbi harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is. Ezek közül van ami mára már szinte felismerhetetlené vált, de akad ami szinte teljes épségben kerül elő, attól függően, hogy milyen állapotban milyen közegbe kerültek akkoriban.

StuG III Ausf. G rohamlöveg 1943-ban a keleti fronton

2001-ben a mai Oroszország területén található Velikolukszki-térség béli Velikije Luki városától négy kilométerre található mocsaras területen egy német Sturmgeschütz III Ausf. G német rohamlöveget emeltek ki egy mocsaras tó mélyéről. A munkálatok megkezdése előtt a kutatók még meg voltak győződve arról, hogy egy szovjet KV-1 tank rejtőzik a mélyben, de az előzetes vizsgálatok után kiderült, hogy egy német harckocsi van a mocsárban.

A nyíl jelöli a helyet a mocsárban

100 éves a világ első harckocsija

1915. szeptemberében lánctalpán ezekben a napokban teszi meg első lépéseit a világ első katonai célra kifejlesztett lánctalpas páncélozott harcjárműve, a Little Willie (Kicsi Willie). Egyúttal ez a születése a páncélos fegyvernemnek és hadviselésnek is, amivel egy új korszak kezdődik a hadviselés történetében.

A Little Willie (Kicsi Willie) árokáthidaló képességét tesztelik

Az első világháborúban 1914. végére patthelyzet alakul ki a nyugati fronton és a gyors győzelem lehetősége mindkét fél esetében egyre távolabb kerül. A német támadást megállítják Belgiumban az első ypres-i csatában és az antant hatalmak ellentámadásai is mind kudarcba fulladnak. A front megmerevedik és a harcoló felek géppuskákkal, tüzérséggel és szögesdróttal védett lövészárkaikba húzódnak vissza, hogy onnan indítsanak iszonyatos véráldozat árán támadást a senki földjén keresztül, hogy aztán néhány tíz-száz méter megtétele után megtépázva térjenek vissza.

Megtalálták a világon valaha létezett legnagyobb csatahajó nyughelyét

A felfedezés

2015. március 4-én az amerikai milliárdos és Microsoft társalapító Paul G. Allen és tengeri kutatócsapata hivatalosan is bejelentette, hogy 2015. március 2-án felfedezték az 1944. október 24-én elsüllyedt monumentális japán csatahajó, a Muszasi végső nyughelyét. Az egykori Japán Birodalmi Haditengerészet büszkeségének roncsát 1.000 méter mélyen a Fülöp-szigeteki Sibuyan-tengeren találták meg a kutatók.

A Muszasi orra az orrdísszel az ROV felvételén (Paul G. Allen Twitter)

Paul G. Allen a tenger titkainak és a második világháború eseményeinek megrögzött kutatója valamint elkötelezett híve a tárgyi emlékek megőrzésének. A Muszasi végső nyughelye után már nyolc éve kutatott saját kutatócsapatával és az M/Y Octopus magán jachtjával, ami kutatási, tudományos és mentő feladatokra is alkalmas. Allen és az Octopus korábban már részt vett többek között a Google Earth-el és a Discovery Science Channel-el közös kutatásokban, a HMS Hood csatahajó harangjának kiemelésére indított 2012-es expedícióban és ugyanebben az évben James Cameron egyszemélyes, a tenger legmélyebb pontjára történő lemerülésében is.