Az 1940. április 13-i tengeri csata a brit és német hadihajók között
A nap amikor a német rombolók az utolsó gránátig küzdöttek a túlerővel a kilátástalan helyzetben, és végül becsülettel érte őket a végzetük
Az 1940. április 10-én hajnalban és reggel lezajlott első narviki tengeri csatát követően az Ofotfjordban rekedt német rombolók szorult helyzetbe kerülnek. A flotilla parancsnoka elesett, a tíz rombolóból már csak nyolc maradt és azok közül is több a sérült hajó. A lőszerből már szinte teljesen kifogytak és az üzemanyaguk is fogytán van.
Három a narviki német rombolók közül. Lent, tattal a mólónak a Z17 Diether von Roeder.
A megtépázott német kötelék parancsnokságát Fregattenkapitän Erich Bey veszi át, aki a két még sértetlen és tengeri útra képes rombolójának, a Wolfgang Zenkernek és az Erich Giesenek parancsot ad április 10-én délután, hogy azonnal induljanak vissza német vizekre az eredeti parancsnak megfelelően. A két hajónak ugyan sikerül kijutnia az Ofotfjordból és délnek fordulnia, de belebotlanak az újonnan a térségbe érkezett brit HMS Penelope könnyűcirkálóba és két kísérő rombolójába. Szerencséjükre a britek nem veszik észre őket, és bár ki tudnák őket kerülni, de Bey mégis inkább visszarendeli őket Narvikhoz. Ekkorra a britek már az észak-norvég vizekre összpontosították tengeri haderejüket, és a felszíni hadihajóikat Narvik térségébe irányították.
Fregattenkapitän Erich Bey, aki a narviki harcokban nyújtott teljesítményéért kapta meg a Vaskereszt Lovagkeresztje kitüntetést
A britek számára még április 9-én - a német invázió kezdetekor - a brit Hazai Flotta Scapa Flow-i bázisához legközelebb lévő, a Bergent támadó német harccsoport megtámadása tűnt a legkézenfekvőbbnek. Ezt végül elvetették, mert nem tudhatták, hogy a németek megszerezték-e a norvég partvédelmi ütegek fölötti ellenőrzést, amik nagy veszélyt jelentenének a brit hadihajókra. Ezért inkább az HMS Furious repülőgéphordozóról indított torpedóvető repülőgépekkel terveztek támadást indítani. Ezt azonban meghiúsította a németek több légitámadása a brit hadihajók ellen, amik során az HMS Gurkha romboló el is süllyedt.
Az HMS Gurkha (F20) romboló
Ezután dönt úgy az Admiralitás, hogy a Luftwaffe légifölénye miatt annak hatótávolságán kívülre vonja a felszíni hadihajóit és a közép-, valamint dél-norvég vizeken csak a tengeralattjárók és a légierő harcigépei maradnak.
